Idén még/már
2009.03.15. 15:55 briganti
Ebből a szempontból elég szarul indult az év, elég sok előre látható dolgot szívtam be.
A féllábú mama, aki a műtét után még két hétig jajgatott, teljes öntudatlanságban. Nem tudott meghalni. Őhozzá spec jöttek látogatók, de szegények mindig csak ennyit kérdeztek: -Lehet tudni valamit az állapotáról?- Változatlan. Aztán egy éjszaka /nem is nappal/, amikor a karján már csorgott az oedema megkönnyebbedett. Reggel a család is.
A gyógyíthatatlan beteg, akit azért G még meg akart gyógyítani. Mindenki látta előre. A néni nem akar meggyógyulni, nem akar élni. Akkor pedig csinálhatunk akármit, mindegy mit adunk neki... Nna: a kórteremben két jelölt egymás mellett. Az egyik kétesélyes, épp delirál, azt sem tudja hol van, a másik aki nem akar élni. Adjunk neki oxigént! Akarja? Nem kérdés. Gyógyítunk. Mondja a deliráns, hogy ugyan vegyük már halkabbra az oxigént, mert nem tud tőle aludni... Aztán este szólnak, hogy újra kellett éleszteni, mert elfelejtett levegőt venni. /Ganong/ Szóljunk az intenzívesnek. -"Mit akartok: gyógyíthatatlan beteg, az intenzívre nem vihetem." Úgyhogy az "újraélesztéssel" kapot még nyolc óra kínlódást, majd hajnalban meghalt. Volt valaki mellette? "Ejnye, de kár, olyan kis stramm asszony volt..."
Három hét múlva követte a deliráns is, szerencsére már nem voltam érintett a dologban.
