thanatosz2

Az új részen a fal mellett feküdt, 36-os Hgb-nal jött. Nem egyezett bele az amputációba, pedig mindkettőt le kellett vágni. A főnökség elutazott,hárman maradtunk (a régiek) a házban. Péntek reggel A. legnagyobb bánatára beleegyezett a műtétbe, de a viziten elhaló hangon, azért mindenki füle hallatára ennyit nyögött: A... Az meg teljesen bezsongott, hogy L.-val ketten betanítottuk neki. Mindegy. Aztán levágta a lábát. Aztán nagysokára a másikat is - a balt meg újra, hogy mégse legyen egyforma. Aztán a bal még annyira folyt, hogy végre L-nak is hozzá kellett nyúlni. Közben persze ezer trafó. Már vagy egy hete magatehetetlenül láb nélkül, csak lebegve, időnként beszólongatva agonizált. Ügyeletben 4:41-kor csörög a telefon. Vicces (?), hogy tudtam miért és ki. H.M. szerint fel se menjek, de azért csak felkászálódtam. Hallgatót már nem is vittem. Szokásos hajnali kép. Mikor végeztem megkérdezi: Most a lábcédulát hova kössem? Ehe-ehe.