Szombat este 10-kor két mentő egymásnak adta a kilncset. Mondjuk pont rosszkor jöttek /mikor hoznak jókor beteget?/. Egész nap a M.Ig betegével voltunk elfoglalva. Megoperálta, csak a baj bennmaradt. És most a gyomra vérzett, azzal bajlódtunk egész nap. Nem ide tartozik. Este 10-kor érkezett az első csapat: Kisebbségi Lászlóné - kizárt sérv. Nem az volt, de mindegy. Második csapat: Kisebbségi Józsefné. Vérszékelés. Délután 3-kor /most este 10 múlt./. Tüdőtumor. Nem műthető. Tegnap ment haza a belről. Nna ő volt Macska. 56 éves, kb 30 kg, nyugalmi dyspnoe, mérhetetlen RR, melaena. Előzményben debilitás -így írták. Hozzátartozó, telefonszám sehol. OMSZ még infúziót sem kötött. Csak annyit mondott gagagaga.
A jobb kezére tetoválva: "Bűn az élet". M-mel nézegettük, nem bírta kibetűzni: az élet? Kérdi mi van odaírva? Nem ismeri a nótát.
Lefektettük őket szépen egymás mellé, kértem segítséget vénázni. A vérvétel kétszer sem jött össze, HES-sel egyszer csináltunk neki 110-et. Látszott, ebből sem lesz semmi. Hajnal 1-kor lefeküdtem aludni.
6:10-kor telefon. Mondani se kellett volna mi történt. 5:40-kor exitált, csak M nem akart felébreszteni. Mondjuk ezért hálás voltam, szeretek vele dolgozni /ha már egyszer muszály../. Ott feküdt szegény a kis kerek fejével az ablak mellett. Mikor vizsgáltam ennyi jutott az eszembe: Neked ennyi jutott.
Átnéztem még egyszer a papírokat és abban volt egy mocskos, gyűrött cetli: MACSKA TELEFONSZÁMA. Gondolkodtam, hogy reggel majd felhívom, de hülyén hangzott volna. Meg amúgy sem vagyok már olyan lelkes. De aztán ez is megoldódott.
